Sophie az apjával töltött gyerekkori nyaralás közös élményeire gondol vissza, amikor azt érezte boldog volt. Húsz évvel később a zűrzavaros emlékek és a képzelt emlékek közepette próbál rájönni, milyen is valójában az a férfi, aki az édesapja, visszatekint olyan dolgokra, amelyeket akkoriban nem igazán értett.
Fél óráig, vagy addig se bírtam. Villogós, kamerás, elszédültem, háningerem lett. Ráadásul nem történt semmi, csak tengés-lengés.
Erre mondják a művészek, hogy nem értem a filmet, túl buta vagyok ehhez… Nézegesse aki akarja, nem irigylem.
Remélem Sophie végül rájött milyen volt valójában az édesapja, mert nekem a nyaralásuk végignézése alapján nem sikerült.
A film egy apa és lánya átlagos nyaralását idézi fel régi felvételeken keresztül és ennyi, semmi többről nem szól. Szerintem nem feltétlenül érdemes megnézni.