Húsz évvel azután, hogy az apja és a nagybátyja nem áll szóba egymással, Amelia, a karriercentrikus, chicagói alkalmazás-fejlesztő visszatér a szülővárosába, Christmas Creekbe, hogy újra felfedezze a karácsony értelmét. Találkozik a gyermekkori barátjával, Mike-kal, és az elidegenedett nagybátyjával, Harryvel, akinek az Amelia apjával való ellentéte megosztotta a családot az ünnepi időszakban. Ahogy részt vesz az ünnepségeken, és kezd beleesni Mike-ba, Amanda újra fölfedezi a karácsony örömét.
Húúúúúúúú, szigorúan csak eljegyzés előtt álló hercegnők-, az italt 40 év után elengedni vágyó – és pótcselekvésként mindenképpen a tévé nézést választó – idült alkoholisták, a szülői szigor és a jezsuita vallásos neveltetés okán a karácsonyi angyalságot, cukiságot szirpos kanállal magába nem tömő, de az örök gyermeki infantilizmus eszméjét pótlólag megvalósítani – azóta – kívánó nyugdíjasoknak, valamint a szobabicikli tekerésétől 5 perc után agy- és tüdőhalált elkapó, de a izomszakasztó koncentrációt csak átmenetileg feladó, 100%-ig a hópihék karambolszerű ütközése keltette csattanásban-, és a film szereplői által egymás fülébe suttogott karizmatikusan mélykarácsonyi-, és a szemizmok le-leragadását némiképp reflexszerűen kiváltó dialógusaitól új erőre kapó sportolók részére ajánlom.