A Vezess helyettem főhőse, a színész-rendező Kafuku Juszuke két éve veszítette el feleségét, de még mindig nem volt képes feldolgozni a tragédiát. Egy színházi fesztivál felkérésére Hirosimába utazik, hogy színpadra állítsa a Ványa bácsi többnyelvű változatát. Ellenkezése dacára, a fesztiváltól egy női sofőrt kap, a visszahúzódó Miszaki személyében. Egyre több időt töltenek egymással, a beszélgetéseiknek köszönhetően pedig mindketten végre szembe nézhetnek saját traumáikkal, hogy továbbléphessenek az életben.
Mivel magam is két éve vesztettem el feleségemet, és ezt máig nem tudtam feldolgozni, azt hiszem, megnézem.
Hátha végre valaki legalább megközelíti azt, amit ilyenkor érzünk.
És lehet, segít is egy kicsit…
0 minden téren
Még akkor láttam, amikor megjelent, de most majd megint megnézegetem. Nagyon finom, érzékeny, stílusos, érdekes, tartalmas film jónevű rendezőtől. Japán Csehov.
Ha hiszitek, ha nem, ma háromszor ment nálam ez a film. Nem azért mert annyira jó, hanem mert olyan kellemes ritmusa van. Nekem ez tetszett benne, meg valószínűleg volt hozzá hangulatom. Mert az kell hozzá. Nagyon. 🤪
Az én szegénységi bizonyítványom, de nekem ez a fajta történet mesélés még mindig nem fekszik. Képtelen vagyok megérteni az ilyen fajta lelki tipródást, föleg a japán filkészítés keretei között. Az sem sokat segít, hogy Murakami Haruki írói vénája sosem a nagy trillák köré épült, szóval nagy szavak helyett van a nagy semmi, meg a kis történés, de így legalább nem kellett olvasnom a magyart ilyen alap japán mellett. Nem mondom, hogy rossz a film, csak ezt a fajta „nagy semmit” én nehezen bírom végignézni.
Film az elpuhult városi emberek traumáiról. Haluvúdtól japánig a városi élet az embereket elszigeteli a valóságtól, másoktól és önmaguktól. Nem marad más ezeknek csak a lelki kínlódás és abnormalitás, úgy ahogy azt Calhoun egér utópia tanulmánya évtizedekkel ezelőtt bebizonyította.