Egy csapat veterán megpróbál megvédeni egy fiatal kábítószerfüggőt drogdílerével szemben.

2 comments

  1. Joe Begos 10 év alatt 5 filmet hozott össze. Annyi bizonyos, hogy egyikük sem kerül be a horror műfaj gyöngyszemei közé, még ha tűrhető is akad közöttük. A Bliss-re gondolok, de abban is csak az öldöklések lehetnek érdekese, semmi egyéb. Ezen az oldalon már ott van a rendezőtől a Christmas Bloody Christmas című silányság, most jött ez a film. Ami nem egyéb, mint az Alkonyattól pirkadatig és az A 13 -as rendőrőrs ostroma című filmek ötvözete illetve azoknak variációja. Eredetiséget felfedezni a filmben lehetetlen.
    Zombik ugyan nincsenek a filmben, de az agyatlan drogos csőcselék pont úgy viselkedik – éppen csak nem harapnak és nem csámcsognak kirángatott beleken. A kocsma nyugdíjas korú háborús veteránjai közül az egyik először röviden ecseteli dicső múltjukat „Nám“-ban a kocsmába befutó pimasz csitrinek, majd élükön a Fred nevű fickóval (az Avatar Quaritch ezredesével) nekilátnak módszeresen trancsírozni támadóikat. Segítségükre van egy fiatal katona, aki csak sört jött be hörpinteni a krimóba. Zúznak és csépelnek mindennel, ami a kezük ügyébe kerül. Van láncfűrész (nem biztos, hogy texasi), de még kővágó fűrész is. A trancsírozáson van a lényeg, e nélkül a film a szimplánál is szimplább lenne. Akik ezt szeretik, azok elszórakozhatnak, bár a filmnek külön ártalmára van, hogy sok jelenetnek nagyon rossz a megvilágítása, így nem élvezhető megfelelő mértékben a „lényeg.“. Egyéb a filmben nincs is. A veteránok dialógusain nem nagyon lehet szórakozni, inkább untatnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük