Vadim rendezésében „izgalmas romlottsággal fűszerezett, ertikus történet” lett a 18. századi libetinizmusból. „A kritikák egybehangzó állítása szerint Moreau az egyetlen, aki a filmben Laclos szellemét idézte: az előző filmek szerelmes asszonyával ellentétben kiírt magából minden melegséget. Szenvedélye a rontás, az erény megfertőzése. Úgy tologat emberi sorsokat, mint a sakkfigurákat.