One comment

1. „A Queen Sono után újabb afrikai sorozattal rukkolt elő a Netflix (ugyebár ott a Shadow is, de az tévés, vásárolt darab), és azt kell mondanom, hogy nem a(z egyébként magyar szinkronnal ellátott) Vér és víz lesz az első darab a kontinensről, ami ezen a platformon a nézőseim közé lép elő.

   Adja magát persze a kérdés, hogy mennyire kell külön kezelnünk egy sorozat származását, de ahogy egy kanadai, ausztrál, brit, skandináv, indiai vagy koreai szériát elég jól be lehet azonosítani, úgy talán közös motívumok révén talán az afrikaiakat is – bár nem mintha túl sok tapasztalatom lenne a földrész filmművészete kapcsán. (Itt egyébként megnézhető a teljes első epizód ingyen és bérmentve.)

   Pedig, basszus, a Netflix mindent megtesz azért, hogy a globális közönség (én) is rátaláljon ezekre a sorozatokra. Miután a Queen Sono a kémes, akciós zsánert vállalta be, a Blood & Water afféle átívelős krimit hoz el, olyan alapsztorival, ami mindenféleképp potenciállal bír, ráadásul mindezt elég konkrét, helyenként kifejezetten tetszetős stílusban tálalják. És mégis passzolni kényszerülök.

   Annak ellenére döntöttem így, hogy ezek a történetek nem az első részükkel fogják meggyőzni az embert, hiszen alapvetően ilyenkor csak a fő rejtélyt prezentálják, valamint a karaktereket mutatják be. Esetünkben egy családot, melynek egyetlen lánygyereke születésekor elvesztette testvérét, akiről az eltűnése/halála okán minden évben megemlékezik a família, ami eléggé zavarja is hősünket, Puleng-et, aki inkább barátjával lógna és élné a fiatalok életét mindenféle “protokolláris” teendők helyett.

   Az egyik ilyen bulizós lógás közben figyel fel egy lányra, egy bizonyos Fikile-re, aki kapcsán azt hallja vissza, hogy eléggé hasonlít rá, amikor pedig az is kiderül, hogy a születésnapja pont akkor van, amikor az ő 17 éve eltűnt testvéréé, akkor elkezd gyanakodni, hogy talán valaminek a nyomára akadt.

   A sorozatnak tehát ez a fő rejtélye, hogy vajon Fikile-e Puleng testvére, és az igazság kiderítése érdekébe előbbi drasztikus lépésekre szánja el magát, az életét másik vágányra állítja, de nem csak azért, hogy kíváncsiságát kielégítse, hanem azért is, mert maga az eltűnési ügy is fókuszba kerül ismét annak révén, hogy édesapját megint csak azzal kezdik el gyanúsítani, hogy annak idején eladta újszülött lányát.

   Főhősünk tehát elkezd nyomozni (kvázi stalker módba kapcsol), és ahogy sejteni lehet, össze is barátkozik a célpontjával (az okokról persze hallgat). A helyszínként szolgáló egyenruhás magánsuli miatt akár a spanyol Elite is beugorhat egyeseknek a Blood & Water-ről, de nem hiszem, hogy más tekintetben összehasonlítható lenne a két sorozat, az itteni megközelítés valamiért szinte teljesen lekorlátozódik a szappanra és az ostobának tetsző döntésekre, olykor már a Beverly Hills 90210-et idézve fel bennem, de az ugye nem krimi akart lenni.

   Sajnáltam, hogy minden mihaszna “írói fogást” bevetettek, amit csak el lehetett tanulni az amerikai sorozatokból: a mesterséges késleltetéseket, az indokolatlan titkolózásokat (az infó meg nem osztását) – engem ezúttal kifejezetten zavartak a fel nem tett kérdések és ki nem mondott válaszok, amiket tényleg csak azért vetettek be, hogy a jelenetek vége a levegőben maradjon, de az hogy az efféle nagyon nem életszerű, nem zavarta a készítőket. (Bosszantó, amikor a néző tud valamit, és a történet előregördítését gátolja az, hogy valaki képtelen valamit kommunikálni.)

   Szóval az a helyzet, hogy a (számomra) feleslegesnek ható középiskolás melodráma, meg a sokakat minden bizonnyal elüldöző szerelmi háromszögek nélkül meglettem volna, másképp is be lehetett volna mutatni ezt a világot – és a megvalósításban oda is teszik magukat a filmesek, büszkén mutogatják a helyszíneket, ha valamit, akkor ezt mindenképp elismerés illeti részemről, hiszen láthatjuk, hogy Dél-Afrika sokkal több, mint amennyit felületesen elképzelnénk.

   A Blood & Water elég nagy csalódás volt, konstans 3-4/10-es szinten lavírozott, a végén bevetett “cliffhanger” is remekül mutatta, hogy milyen a sorozat, hiszen afféle “nesze semmi, fogd meg jól!”-alapon nem valami infót kaptunk, hanem csak egy fejleményt (elég tipikusat, ráadásul bénán prezentálva…) – nyilván a totális lezáratlanságot enyhíti a 2. évados berendelés, de azért nagyobb payoffokat is lehetett volna adni az alamizsnás morzsáknál.”

   Source: by winnie @ sorozatjunkie(dot)hu

   Válasz