Egy pesti bérház – mint a történelem hajója, vagy inkább lélekvesztője. A Tűzoltó utca 25. „főszereplője” egy lebontásra ítélt ferencvárosi ház, s benne sok-sok álmodó: Mária, a jövőbelátás képességével megvert szép zsidó polgárlány, aki vonakodik férjhezmenni, Emmácska, a migrénes pékné, aki – amikor kellett – üldözötteket bújtatott a padláson, Júlia, akit a fiatal fiúk szeretnek, Kis Irma, aki hajszálra oly szép, mint volt mamája, Nagy Irma, az öreg órás, aki mellől lányai Amerikába disszidáltak, s aki bánatában mindent a szájába töm, a Don kanyart megjárt postás, a kohásszá deklasszált gróf, és a Bálint András által alakított Andris , aki már nem szeretné tovább álmodni a Tűzoltó utcaiak nehéz, fejfájós álmait. Mert a pesti bárházlakók behívóparancsokról, disszidálásról, nagy orosz télről, nagyszekrényekben turkáló karszalagosokról, vörösöket kereső antant katonákról, meg zászlórúdba tett mindig új zászlókról álmodnak. „Egy egyszerű napot! Egyetlen hosszú álomtalan éjszakát!” – sóhajt fel ágyán a történelem viszontagságaitól kimerült Gaskóyné. „Csak végre ne történne semmi!” – monologizál a gettóból visszatért szép Mária.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük