A Túl a felhőkön (eredeti címe Al di là delle nuvole / Beyond the Clouds) Michelangelo Antonioni utolsó játékfilmje. A négy történetből álló szkeccsfilm alapjául a rendező saját korábbi írásai szolgáltak. Elkészítésében Wim Wenders társrendezőként működött közre: az egyes epizódokat összefűző jeleneteket forgatta. A Túl a felhőkön bemutatójára 1995-ben a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon került sor, ahol Antonioni és Wenders a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díját vehette át.
Antinioni – szerintem – leggyengébb alkotása. DE még így is érdemes megnézni. Valahogy hiányzik belőle mindaz, amit a mester felépített az évtizedek során. Persze sokkal jobb, mint egy átlag film, művészibb, összetettebb(nek tűnő). Arra készülj fel, hogy a film lassú, néhol vontatottnak is tűnhet. Viszont az egyes skeccsek közötti összefüggés, azok metaviszonya és az egész film felépítése kiváló, valamint a színészek is azok. Kicsit olaszosan szoft-pornóba hajlik a film egy ponton, viszont ezt is művészien teszi, mint ahogy az egész alkotás remekül fényképezett – szinte vezeti a nézőt, illetve a zene is kiváló. Inkább művészfilm, mint kommersz Marvel, de, vagyis pont ezért, kötelező, mert ez még mozi, a klasszikus mozi.
csatlakozom az elöttem szolohoz
köszönet a feltöltésért
köszönet érte ) SOPHIE MARCEAU régi nagy szerelem )) Bár ebben a filmben epizód szerepe van, de az igen látványos