Michael és bátyja, Christian megérkeznek apjuk vidéki kúriájára, ahol születésnapi partira készülnek. Az egész népes rokonság összejön az alkalomra, az apa 60. születésnapját ünneplik. Beárnyékolja az eseményt az a szomorú tény, hogy nemrég öngyilkos lett az egyik testvérük, Linda. Christian mond ünnepi köszöntőt, amelyből szörnyű titok derül ki, apjukkal kapcsolatban. A társaság képmutató módon próbálja továbbra is megőrizni azt a látszatot, mintha minden rendben lenne. Ám valójában mindenki érzi, hogy Christian bejelentése után már semmi nem lehet ugyanolyan, mint azelőtt volt…

Posted in Dráma          

10 comments

  1. muveszfilm, csak nagyfejueknek, de azoknak kihagyhatatlan, csodálatos alakítások, nagyszerű forgatókönyv, 9es

  2. Ebben mi a kiváló???
    Elkezdtem nézni…olyan uncsi volt,vártam h történjen már valami érdekes is…aztán vége lett a filmnek.

  3. Ilyen filmek a világ más tájain nem készülnek…

    Kíváncsi lennék, hogy milyen mozit készítenének mondjuk a finn Bodom tói gyilkosságról, vagy a kretén norvég Breivik mészárlásáról, és az azokat kialakító mechanizmusokról.

    A skandináv filmeknél nincsenek jobbak, meggyőződésem.

  4. kiváló film, igazi „északi” hangulatú dráma, ilyesmi Amerikában (és a világ egyéb tájain) ritkán készül. köszi a felöltést.

  5. Kérem szépen! Meggyőződésem, hogy ez a film NEM a családon belüli erőszakról szól (nem Spoiler). Azt boncolgatja valami remekül, hogy hogyan lehet a zsarnokot megtörni, mi és mik kellenek ehhez, hogy viselkedik, illetve viselkednek az emberek mindeközben.
    Szédületesen jó film! Ezzel a témával így, ilyen feldolgozásban én még találkoztam. És persze el is gondolkodtat, például vajon miért hódol be mindenki annak a ganénak (bocsánat)? Miért áll mindenki az ő pártján?
    Még valamit, ha szabad, akik nem találkoztak ezzel az irányzattal :
    Ez az úgynevezett ‘Dogma 95’ filmes mozgalom, irányzat filmje. Csak kézikamerázást alkalmaznak és természetes fényt, semmi plusz megvilágítást, mindezeket nagyon tudatosan, nem egy öncélú, „esik ahogy puffan, mi úgy is művészek vagyunk” filmes társaság.
    Nem tudom eleget dicsérni ezt a filmet. Rendkívül sodró, izgalmas, feszítő film. Többször láttam – már amikor alkalmas voltam rá.
    Na hát nem tudtam megállni, hogy meg ne írjam ezeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük