A koncentrációs táborok poklát megjárt Karin, hogy a háború után mielőbb szabad lehessen, férjhez megy egy olasz halászhoz, aki egy működő vulkán, a Stromboli tövében él. Rossellini Ingrid Bergmannal készült első filmje a neorealizmus nagy mesterei közül elsőként fordul az emberi lélek mélységei felé.
Ez az ,köszönöm!
Rossellini egyik remeke, a háború utáni olasz neorealizmus egyik gyöngyszeme. Rossellini olyan filmeket adott az egyetemes filmkultúrának, mint a Róma, nyílt város, Paisa, Európa ’51… Érdekes, hogy sokan mégsem ismerik a nevét, a neorealizmus két legendáját elé helyezik (de Sica és Fellini), pedig munkásságával komolyan hozzájárult az európai újhullám megteremtéséhez. (Azoknak, akik csak amerikai filmeket néznek, csak ajánlani tudom az olasz neorealizmust, vagy a 60-as évekbeli francia új hullámot, mert drámaiságban, mondanivalóban, liberalizmusban, filmes eszközök terén mindenképpen Hollywood előtt jártak ebben az időszakban, mondjuk ez köszönhető a Hays-Code -nak is, mely nagyban kötötte a 60-as évekig az amerikai filmkészítők kezét, valamint az USA-ban az 50-es évek egyrészt a bezárkózás és kollektív ellenségkeresés, másrészt a felszabadult önkifejezés időszaka volt, míg európában az újjáépítés, a feldolgozás, az útkeresés ideje. Az európai lázadás a konzervatívizmus ellen, a fiatalok önképkeresése, a mesterségesen fenntartott kötöttségek elleni lázadás a 60-évek második felére érte el csúcspontját (párizsi diáklázadások és az európaszerte tapasztalható fiatal megmozdulások, mely hozzánk is begyűrűzött anno, igaz nem ilyen hatalmas erővel. (Ne feledjük, a 70-es évek vége felé és a 80-as években Magyarországon már nem kommunizmus volt, ahogy azt sokan tévesen említik, hanem szocializmus, annak is egy kevert, kapitalista formája – hiszen jelen volt az állam, mint megfigyelő egység, viszont a hétköznapi elnyomás nem volt jelen, valamint pl elég csak a maszek-okra gondolni, azaz vállalkozások létesülhettek, főleg a nyolcvanas években rengeteg magánvállalkozás indulhatott el, mely a környező országokra, ahol tényleges elnyomás volt. pl románia, jugoszlávia, szovjetúnió nem volt jellemző!), mely a megkövült konzervatív berendezkedés ellen irányult.
Ez a két időszak (olasz neorealizmus és francia új hullám) újította meg a filmet, azóta sem ment végbe a filmtörténetben ilyen komoly változás, a stílus, a képi világ, a jelrendszer újjáértelmezése és átalakítása köszönhető a korszaknak.
A Stromboli másik erőssége az az Ingrid Bergman, aki a filmtörténet egyik legkiemelkedőbb női színésze. Maga a színésznő kereste meg Rossellinit a főszerepért.
Ő kellett hozzá, hogy Rossellini elérhesse célját és olyan mélyen tudja bemutatni az emberi lélek mélységeit filmjében. Mert a Stromboli az olasz neorealizmus első filmje, melyet nagyon sok követett még, melyben az emberi lélek, a lelkünkben dúló viszály, a gondolat mélysége jelenik meg.
Külön érdekesség, hogy Rossellini és Bergman a forgatás alatt egymásba szerettek, ezért a konzervatív amerikában kiközösítették Bergman-t, aki elhagyta családját Rossellini-ért (olyan szinten volt konzervatív és merev az 50-es évekbeli USA, hogy képviselőtestület előtt tárgyalták Bergman ügyét!)
Mást nem tudok mondani, legyen az Rossellini, de Sica, Visconti stb.. érdemes megnézni filmjeiket, nagyon mély és elgondolkoztató filmek, mint ahogy érdemes a francia újhullám felé is fordulni, érdemes összevetni az akkori állapotot a mai helyzettel. Nagyon úgy érzem, hogy a merev konzervatív berendezkedés ma is egy, a fiatalok által felrúgott rendszerré fog válni, egyre több jel mutat erre, egyre több a hasonlóság a 60-as évek fiataljainak igényei és a maiak között, miközben a konzervatív, merev vezetés csak önmagával van elfoglalva.