Az emberi közvetlenség varázslatos légköre uralkodik a húszas évek elején ebben az álmos és vidám kisvárosban. Mintha az öröklött tradíciók szabályoznának a sörgyár külön világában is; valójában persze a változás lassanként kiterjed mindenre. A sörgyár fiatal gondnoka, Francin rádiót vesz, s ez a nagyszerű találmány végképp bebizonyítja az embereknek: eljött a „lerövidítések” korszaka, minden közelebb került, csökkennek a távolságok. A cég gépkocsit vásárol a lovak helyett, Pepin lefűrészeli az asztal lábait, Mariska pedig divatos, rövidre vágatja combig érő haját. Új világ kezdődött, új világ köszöntött be.
Ez a film a szinonímája a „Boldog békeidők”-nek, jóllehet nem az akkori hanem az utána lévő időszakról készült. Megtestesíti az életörömröt, az önfeledtséget; kitűnően sikerült filmadaptáció.
Egyszerűen imádom! Rég láttam már, pontosan erre volt ma szükségem! Köszönet érte, esetleg van még filmed Hrabaltól?
megkerülhetetlen, alap