A XV. századi véreskezű cár története. Chaplin újévi táviratban
gratulált: „… a legnagyobb történelmi film, mely valaha készült”. „Puskin és Musszorgszkij után, Eizensteinnek sikerült
először univerzális (világ)jelentőségű tragédiát alkotni Oroszországban” (Naum Kleiman).
„Vannak filmek, amelyek határtalanul messze állnak a közvetlen
megfigyelés elveitől. Eizenstein Rettegett Ivánja ilyen. Nem
csupán hieroglifa már önmagában is, hanem egészében is
hieroglifákból áll, nagyokból és kicsikből meg még kisebbekből.
Mindazonáltal ennek a filmnek hihetetlenül erőteljes a zenei-ritmikus szerkezete. A jelenetrészek váltogatása, a plánváltások, a kép és a hang kombinációja – mindez olyan finoman van kidolgozva, olyan szigorúan, olyan törvényszerűen, ahogyan csak a zene építkezik” (Andrej Tarkovszkij).
Nem ismerem, de a feltöltés révén lesz alkalmam megnézni. Köszi szépen! 🙂
A film nagyszerű, de hadd kérdezzem meg: hol a 2. rész? ?
Nagyszerű alkotás! 🙂
Kedves retromester! A Kincsem c. filmre gondolsz, vagy a Saul fiára mint államilag támogatott történelmi filmre???
A mai horrorfilmek megnyugtató relaxációk ehez képest ! De Retromesterrel teljesen egyetértek .
Kell ezt a filmet egyáltalán bemutatni valakinek, aki azt mondja magáról, hogy szereti a filmeket? A filmtörténet egyik időtlen klasszikusa. Külön érdekes megfigyelni, hogy Eisenstein hogy változtat korábbi stílusán, a gyors, montázsszerű képi világon, mely a hangosfilmmel együtt már nem működött volna. Elkezdett dolgozni a hangra és olyan kompozíciót állított fel, mely vibráló, erőteljes, hatásos és letaglózó bizonyos helyeken. Ehhez jön az árnyékokkal való játék (Pl az arcon megjelenő birodalmi szimbólum), vagy éppen a túlvilágítás, a megvilágítás pontjának megválasztása, az arcok alulról világítása, az arcok árnyékolásának, az arcvonások kiemelésének technikája, mellyel minden karakterét egyedivé teszi, jellemüket, hangulatukat egyértelműen dekódolhatóvá varázsolja. Talán a film egyetlen hibája, ha hibának lehet nevezni, hogy túl sok karaktert akar mozgatni, valamint kissé lassúra sikerült összességében az első film, de ezek mind apró „hibák” a film zsenialitásához képest.
Vannak akik propaganda filmnek tartják, de ebben az időben, melyik ország az, amely nem gyártott ilyet (Magyarországon is tombolt a Horthy által megrendelt történelmi filmek sokasága ebben az érában (Ugye Hunnia filmgyár egyrészt a népbutító one-linerekre épülő slapstick vígjátékokat ontotta (Ja és államileg pótadóval sújtották a külföldi filmeket) – vagy nevezzük hivatalos nevén az ún. „fehér telefonos” filmek, amelyek sok esetben a jólétet, a polgári idillt próbálták a szegény viszonyok felé helyezni, másrészt a nagy „nemzetfájdalmat” akarta meglovagolni mindenféle történelmi és transzilvániai cselekményű filmmel, mint pl Emberek a havason, Rákóczi induló, meg ugye az uszító filmek is megjelennek, mint pl az Őrségváltás. Jellemző amúgy minden diktatórikus berendezkedésre, hogy előbb-utóbb elkezdik megrendelni a történelmi filmeket, melyekkel saját vélt-vagy valós elveiket akarják igazolni, vagy hamis patriotizmust szítani. Így volt ez a kommunista időkben is – Rákóczi hadnagya, vagy így van most is, amikor a kormány közpénzen akar történelmi filmeket csinálni, természetesen a neki kedves történelmi szereplőkről.)