1989 decemberében egy fiatal férfi lép be a montreali Polytechnika ajtaján, kezében puskával és azzal az elhatározással, hogy megöl annyi nőt, amennyit csak lehet. Valamilyen antifeminista koncepció nevében végigjárja az épületet és lövöldözni kezd. Ezekre az eseményekre épül Denise Villeneuv filmje, azonban nem csak rekonstruálja a korszak eme tragikus történetét, hanem nagyon intim közelségből mutatja meg a rémületet, két főszereplő tekintetén keresztül, akinek mindez örökre megváltoztatja az életét. A fekete-fehér kamera lassan pásztázza végig az épületkomplexumot, hogy láttassa nemcsak a fiatal gyilkos kegyetlenségét , hanem a kihúnyó életek utolsó reszkető pillanatait is.
(Feliratos)
Szeretnék olyan világban élni, ahol nem számít a nem és a bőrszín! Amíg ez nem valósul meg, mindig lesznek ilyen önjelölt igazságtevők, akik próbálnak érvényt szerezni a fehér értékeknek (még a blm előtti időszak, nézzük meg, hogy vezet ez az erőltetett pozitív szegregáció, hány valóban tehetséges ember esett e a felsőoktatás lehetőségétől csak azért, mert már elfogytak a fehér helyek…)
Ez az ember felvételizett egy párszor és megfelelt de nem vették fel mer a libsik kiadták a parancsot hogy a hely nőknek és színeseknek kell. Már 30-éve ez a törvény kanadában. Nők és színesek előnyben míg a fehér férfiak erőltetett hátrányban.