1960-ban járunk. Franciaország közeledik az algériai háború lezárásához, de Georges (Gerard Depardieu), a gall hazafi és veterán harcos nem tudja kiverni a fejéből a véres csaták emlékét, és számára minden muzulmán – legyen bárhol is a világon – még mindig potenciális ellenség. Georges-nak és feleségének, Gisele-nek (Nathalie Baye) nem lehet saját gyereke. Már régóta szerenének valakit örökbefogadni, de eddig sikertelenül. A sors iróniája, hogy Gisele végül is egy koromfekete hajú muszlim fiúcskára talál. Gisele nagyon jól tudja, hogy Georges soha nem fogadná el a kis Mahmoudot (Samy Seghir), ezért megpróbálja európaivá varázsolni a gyermeket: úton hazafelé a napsütötte francia városkába, Berrybe, szőkére fest a kisfiú haját, nevét Michelre (Michou) változtatja, és lelkére köti, hogy nem Algériából, hanem Észak-Európából származik. Ezzel indul újtjára a Michou d’Auber megkapó története, amelyben a film egyik forgatókönyvírója, Messaoud Hattau a saját gyermekkorára emlékszik vissza. George megpróbálja megtanítani a fiúnak a francia nyelvet, francia hazaszeretetre neveli, és igyekszik tiszteletet oltani belé a hires francia tábornok, Charles de Gaulle iránt. Eközben azonban nem veszi észre a csalást és a szeme előtt kibontakozó etnikai-kulturális szakadékot. A dolgok egyre bonyolultabbá válnak.