Nyolc éve Anne Elliot-t meggyőzték, hogy ne menjen férjhez a szerény származású, jóképű férfihez. Amikor újra találkoznak, megragadja a második esélyt az igaz szerelemre?
Nethír – A hiteles film fórum!
Már láttad a filmet? Írd meg véleményed!
Nyolc éve Anne Elliot-t meggyőzték, hogy ne menjen férjhez a szerény származású, jóképű férfihez. Amikor újra találkoznak, megragadja a második esélyt az igaz szerelemre?
Nem és nem!
A játékosság jellemző ugyan Austenre, de nem ebben a regényben és nem ilyen mértékben. Anne okos, kedves és jó humorú, de van tartása.
Dakota nagyon hunczut és kedves Anne-ként, de nem adja vissza a könyvbéli karaktert. És Wentworth kapitány: hol van az éles eszű, egyenesen és elmésen társalgó Wentworth kapitány?
Aki olvasta (és szereti) a könyvet, borzadva nézi ezt a feldolgozást.
Sally Hawkins az 1995-ös feldolgozásban zseniális, ahogy Rupert Penry-Jones is remekel.
Ha, akkor csakis azt ajánlom, amennyiben valaki engem kérdez. Ez nagy csalódás.
Sally Hawkins a 2007-es feldolgozásban játszik. Az 1995-ösben Amanda Root. De mindkettő jobb, mint ez.
Az előző hozzászólásokkal ellentétben szerintem nem lett annyira gyenge. Jane Austin nem a legpörgősebb történeteiről híres ugye. Ami nagyon agyoncsapja az a magyar szinkron, különösen a férfi főszereplőjé. Egy gép hangban több érzelem, intonáció van. Eredeti nyelven egész élvezhető.
Köszi a feltöltést! Elég gyenge film! Csatlakozok az előttem szólóhoz! Vontatott, semmi történés, lassú, a férfi főszereplő mintha a szép és a szörnyetegből lépett volna ki a „szörny képében” semmi mimika csak mondja a szövegét. Semmi érzelem. Talán 10/2.
Elég gyengére, semmitmondóra sikeredett ez a film. A történetben kapkodó párbeszédek, monológok követik egymást, a szereplők szürkék, nem sok érzelmet közvetítenek. Dakota Johnson olyan, mintha még mindig a Szürke 50 árnyalatában szerepelne, a férfi főszereplő inkább dísznek van. Csalódás ez a feldolgozás.