A történet két szomszédos család nemzedéki viszonyainak mélyére próbál ásni. Az ötven felé közeledő szülők és felnőtté váló gyermekeik kapcsolatában ragadja meg azt a kérdést, hogy lehetséges-e egymás megismerése, megértése és támogatása, vagy pedig mindez itt és most végképp kudarcra van ítélve. Mi történik velük abban a sűrített helyzetben, amikor családi-szerelmi-baráti-szomszédsági- és munka-viszonyaikat egyszerre fenyegeti összeomlás?

Akik a katasztrófába torkolló – manapság mindennaposnak mondható – bajok elszenvedői s egyben előidézői: egy élelmiszer-technikus, aki ötven lett és „tett a neve mellé egy keresztet”; a felesége, aki már jó ideje nemcsak a vállalkozási ötleteivel nem boldogul; a cég új „erős embere”, aki mindkettejük sorsába beleszól; a szomszédságban egy itt felejtkezett szovjet katonatiszt jósnő-feleséggel; egy zongoratanárnő – és a szerelmes fiatalok, akiknek a nem-mindennapos családtörténeti ballaszttal is meg kéne küzdeniük. A film hőse utoljára próbál beleszáguldani ifjúkora álmaiba, a szabadságba és a váratlan, képtelen érzelembe, de csak a remény ajtajáig juthat el végül.