Erik 16 éves, édesanyjával és nevelőapjával él Stockholmban. Első látásra átlagos középosztálybeli család az övék, de anyja – egy halk szavú, finom nő – egy brutális, szadista férfihoz ment hozzá, aki a legcsekélyebb csínyért is (legyen a vád valós, vagy koncepciós) is rendszeresen elveri Eriket. A sok zaklatás miatt Erik visszahúzódó és megközelíthetetlen, erőszakos és kiengesztelhetetlen. A kegyetlen bánásmód miatt megtanulja, hogy minden fizikai fájdalom legjobb csillapítója a gyűlölet és a képesség, hogy erre a gyűlöletre koncentráljon. Eriket kicsapják a helyi iskolából, a folyamatos verekedések miatt. Anyja eladja maradék örökségét, hogy fia egy évre a Stjarnsberg bentlakásos iskolába költözhessen. Talán ez számára az utolsó esély, hogy visszataláljon a normális életbe. Megígéri anyjának, hogy nem keveredik több bajba, és nem fogják kicsapni. Stjarnsberg egy patinás, évszázados falakkal és játékpályákkal körbevett intézmény, jó tanárok, kitűnő sportolási lehetőségek. Erik nagy várakozással néz itteni sorsa elé. Reméli, hogy tisztalappal kezdhet mindent, elfelejtheti a gyűlöletet és mostohaapját, hogy ez lesz az a hely, ahol nem kell magának igazságot vagy tiszteletet verekedéssel kiharcolnia. Ám várakozásaiban csalódnia kell.