Lehet hogy a világban nincsenek véletlenek, de akkor lássuk be, odafönt jó sokan dolgozhatnak túlórában.
És nálunk, a nyármeleg külváros bal szegletében, igazán kitesznek magukért.
Van itt egy negyvenes exfocista, aki csak egy klozetos incidens miatt maradt le a ’86-os Magyar Kupáról a Fradi ellen.
Van egy menedzserasszony, aki a maga 80-as mellbőségével permanens pénzéhségben szenved.
Van három fáradt agybajnok, akik miközben megtárgyalják, ténylegesen mekkora is Bill Gates vagyona, megfúrnak egy kistakarékot.
Van egy feleség, akit meglopott az egyik szeretője, és a szerető, aki szerint csak kölcsönvett, és mellesleg a világ első írógép-dobosa.
Van egy cukorbeteg civil zsaru, aki mellékállásban fényképeket készít, persze pénzért, a feleségről, a szeretőről, és a biztonság kedvéért a megrendelőről, az exfocista férjről is.
Végül itt van még egy notórius pornó-hasonmásozó srác is, akinek a fején landol az a retikül, amiben a fent említett képek vannak.
Mindenki a táskára hajt. Van, aki eladná, van aki venné, van aki csak vinné, és van olyan, aki csak azt szeretné tudni, mi az a párafaló. Feltűnik még egy exsírásó, akinek este fontos meccse van, ezért csak egy percre ugrik be, egy nyakmerevítős rendőr, hat nagyhangú mitugrász, egy csomagtartónyi dedikált bőrlabda, egy aranykártyás statiszta, hat napi melegvíz meg-vonás, néhány alapos félreértés és gombfoci-játékos. Egy tucat külvárosi lúzer menthetetlen csetlése és rombolása, ez a kész cirkusz