Megan (Keira Knightley) huszas évei közepén is csak sodródik az árral. Túlképzett, alulfoglalkoztatott, és még mindig gimis szerelmével él együtt. Amikor a barátja megkéri a kezét, bepánikol és rájön, nem akar olyan lenni, mint a barátaik, akik már mind megállapodtak és karrierjüket építik. Minden megváltozik, maikor összetalálkozik és beköltözik a 16 éves Annikához (Chloe Grace Moretz) és annak egyedülálló, életunt apjához (Sam Rockwell).
jo minden it???
Az élet komoly dolgai vígjátékba csomagolva. Röviden erről szól ez a film. Az első pár perc tinifilmként indul, de aztán (noha nem tolakodóan) sorra felszínre kerül egy-egy gondolat, mondanivaló, ami a film után is visszhangzik a nézőben.
Szeretem azokat az alkotásokat amik a hétköznapi élet elemeit tárja elém. Az pedig kifejezetten tetszett, üdítő volt ebben a filmben, hogy nem a szokványos drámai, nehéz eszközökkel kommunikált felém, hanem vett pár infantilis hétköznapi embert és azokon keresztül adta át a tartalmat. A főszereplők nagyszerűen játszották el a rájuk szabott szerepet. Az esetlen, éretlen viselkedésük mögött érezhetőek voltak a problémáik, noha azok egyszerű hétköznapi dolgok, amik velünk is megtörtént/megtörténhet.
Még nem néztem meg, ott még nem tartok. Lehet, hogy igazad van, csak a színészek miatt reménykedtem abban, hogy jó film.
Tegnap a párommal megnéztük és ennél unalmasabb „romantikus vígjátékot” nem nagyon láttam mostanában. Igazából semmi se történik a filmben és az is lassan. Persze lehet hogy valakinek tetszik ez a film.