Várkonyi Zoltán filmje közvetlenül a forradalmat megelőző feszült időszakban, 1956 júliusában készült. Olyan értelemben is kordokumentum, hogy egy korabeli, a sajtóban megjelent leleplező cikk alapján készült: egy építőipari igazgató presztízs okokból, a látszatsiker érdekében kitart egy hibás építkezés mellett, ami tragédiával végződik. A drámai műfajokban kivételesen kreatív Várkonyi Zoltán – aki színházi rendezőként is stílusteremtő volt – sűrű, vészterhes légkört teremtett az alapkonfliktus köré: a sematizmus saját fegyverét, a kiélezett dramaturgiát fordította az úrhatnám, valóságidegen kádervilág ellen. Sematizmusa ellenére is a Keserű igazság volt az első igazi, őszinte leleplező-film, mely már nem lakkozta a valóságot, hanem keményen bírálta a szocialista építés visszásságait, és az értelmiséget, a szakértelmet olyan áldozatként jelenítette meg, akit a hatalom erkölcsileg akart megsemmisíteni. A siló összeomlása – még ha papírmaséból készült is – szimbolikus jelentőségűvé vált. Ebből a radikális filmből a cenzúra nem tudott mit kivágatni, és átszerkeszteni, ezért harminc évig kellett dobozban maradnia: 1986 októberében, a forradalom harmincadik évfordulója táján mutatták csak be. E politikai pikantéria mellett a film, melynek ez a felújított kópiája a Magyar Filmintézetben őrzött eredeti negatív alapján készült, élő emlékmúzeum: felejthetetlen alakítást nyújt a hús-vér Bessenyei Ferenc, a meghasonlott, meghurcolt Gábor Miklós, s a magányos csábító-szerető Ruttkai Éva.