„Talán régen hallottak engem… Kibírják” – ezekkel a szavakkal kezdte Kádár János (1912-1989) utolsó beszédét, és ezzel kezdődik Muszatics Péter portréfilmje is. A HCC Media Group, a Magyar Média Műhely és a Pelagi Film 70 perces alkotása az egykori pártfőtitkár életét mutatja be – azaz nem a máig velünk élő kádárizmust, hanem az egykori pártfőtitkár politikusi pályafutását helyezi a középpontba.

19 comments

  1. Egyetértek saint555 hozzászólasával, és még kiböviteném azzal, hogy a keleti blokkban nálunk volt a körülményekhez képest legjobb és a legszabadabb a helyzet, amit szerintem a Kádárrendszernek köszönhetünk. Az oroszok „baráti felügyelete” miatt többet nem tehetett Kádár.
    Az alapvetö feltételek megvoltak: Munka volt, kaja volt,….Kibirtuk!

    A mostani rendszerben mennyivel jobb az emberek többségének?
    Össze kellene hasonlitani pl. a
    – Munkanélküliséget,
    – Szegénységet,
    – Hajléktalanok számát,
    – Közbiztonságot…
    …és lehetne még folytatni, de nincs értelme! Ami elmúlt, azt már megváltoztatni nem lehet. A jövöt viszont még tudjuk befolyásolni, és ez rajtunk múlik.

  2. Köszönet a boldog és gondtalan gyerekkorért Jani bácsi! Visszasírunk Kádár János!

  3. hm nem is tudtam hogy a kádár korszakban volt demokratikus ellenzék érdekes…

  4. Ha akkor látták volna hogy, mivé válnak napjainkra. Ezek a mostanra pökhendi megmondó okos emberek.Elvettek tölünk 20 évet.

  5. Ez a cím közelebb állna a valósághoz: antidemokratikus ellenség

  6. „A Kádár-korszak demokratikus ellenzéke” -volt ilyen?
    Film a semmiről remek -.

  7. Minden rendszernek megvan a jó és a rossz oldala. Aki egy kicsit foglalkozik a történelemmel az tudja.
    Az érzések meg szubjektívek és ez így jó. De ezeket meg lehet emberi hangnemben is fogalmazni, ahogyan saint555 is tette. Naivan mondom, hogy így kellene mindenkinek.

  8. Az emberek 70%-ának jobb lenne abban a korszakban. Jó lenne, ha olyan mondaná, hogy ez nem igaz, aki ’90-ben nem csak 2 éves volt, vagy még a szülőkkel egy nadrágban járt. 66-os vagyok. Éltem abban a korszakban. A véleményemet bármikor elmondtam. Igaz kultúrált formában és nem hőzöngve. Soha hátrány nem ért emiatt, pedig még kisz tag sem voltam soha.
    Nem kerestem magam dagadtra, de megvolt mindenem a munkámból, ami reálisan kellhetett. Bárki, aki dolgozott (és mindenki el tudott helyezkedni, aki akart) megélt.
    Becsületes munkából én is meg tudtam élni. Jól. Ma? Hagyjuk.
    Faterék 20 évig fizették a lakásunkat. Mindvégig 3 (!!!) %-os fix. kamatra. Én 3 éve vettem (megint) lakást. Azóta vagy hatszor emeltek kamatot. + ugyanennyiszer az árfolyammozgásokra hivatkozva is emeltek a törlesztőrészleteken, becsülettel.
    Ezt lehetne még folytatni, de nincs értelme. Aki nem élt benne, úgysem fogja megérteni sosem.

  9. Devil666: irány Minszk, ott ízelítőt kaphatsz a a puha kommunizmusból.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük