Antoinette másra sem vár hónapok óta, mint hogy a nyáron végre nyugodtan tölthessen egy kis időt a szeretőjével, Vladimirral. Csakhogy a férfi az utolsó pillanatban kihátrál: nincs pásztoróra, mert a felesége befizette őket a lányukkal egy hegyi túrára. A cserbenhagyott Antoinette úgy dönt, ez a túra neki is jár. Ám amikor megérkezik, Vladimir helyett Patrick lesz az útitársa, egy csökönyös szamár.
Kedves, bohókás kis film, amolyan szamaras road movie a francia hegyvidéken.
Minden férfi ilyen nőre vágyik, mint a főszereplő. Ja nem. Azt hittem, hogy beteljesedik a jól megérdemelt sorsa, és a végén összejön a szamárral, de nem konzekvens a történetvezetés.
Egy idegbeteg nő minden pénzt megér.
Alul értékelik, de szerintem jó, kellemes és tanulsagos. Az út a lényeg, nem a cél… Néha sodrodjunk az árral és hasonló bölcsességek járják át a filmet, a szamár pedig nagyon cuki, aki tulajdonképpen terapeutaként van jelen… Egy szép francia hagyományt/mondát dolgoz fel, kicsit El Camino, kicsit Napsütötte Toszkána francia verziója…