Az ördögien agyafúrt időutazásos thrillerben – melynek máris készül az angol nyelvű remake-je – a középkorú Hector rémálmait látjuk megelevenedni. Miután a nyaralójához közeli erdőben megpillant egy meztelen nőt, Hector nyomozni kezd, ám nemsokára egy fegyveres idegen támad rá, és menekülnie kell. Hamarosan kiderül, hogy nincs menekvés: a nyomok Hector saját közelmúltjába vezetnek…
„Nacho Vigalondo bemutatkozó nagyjátékfilmje remekül példázza, hogy ha jó a forgatókönyv, kevés pénzből is lehet remek időutazásos filmet készíteni. Adott egy B-filmes cselekmény precíz írástechnikával, egyszerű stílussal és egy rokonszenvesen laza főhőssel ? aki rá se ránt, amikor az idő összezavarodik körülötte -, és az eredmény egy felejthetetlenül friss mozi.”
Vannak benne ésszerűtlen, logikátlan cselekmények. Ez a főhős nem laza, és nem rokonszenves, inkább nyomi. Olyan, mintha francia film lenne, francia forgatókönyv-íróval és rendezővel: a cselekmény egésze egy teljesen ésszerűtlen és ostoba dolgon alapszik, amit a főhős a szellemi fogyatékossága miatt bonyolít a végtelenségig. Jó film lenne, ha nem lenne elmebeteg a főhős.