Az volt a Vízöntő kora. Az volt az önfeledt szabadság, a tánc, a dal kora. De az volt a vietnámi háború kora is. A felesleges katonásdié és az értelmetlen, kegyetlen halálé… Egy vidéki srác megkapja a behívóját, és a sorozásra New Yorkba utazik. Aztán meglát egy gyönyörű lányt lóháton, akibe talán beleszeretne, ha a legkisebb esélye is volna rá, hogy még egyszer találkozzanak. Új barátai erről egészen másképpen vélekednek. A hippiknek semmi sem lehetetlen: az ő életüket más törvények irányítják, kizárólag olyanok, melyeket saját maguk hoztak. Így kezdődik a film, melyre mindenki olyan szívesen emlékszik. Berger, Claude, Sheila és a többiek története nem csak egy korszakról és egy generációnak szól: örök klasszikussá vált. A virág-korszaknak vége, de ez a film újra és újra képes meggyőzni nézőit, hogy volt benne valami, ami remélhetőleg nem múlik el.
Borzasztóan gyenge, karakter nélküli szinkronhangok, a dalbetétek nincsenek feliratozva, pedig van benne bőven – musical lévén – és fontos mondanivalóval bír… egyszóval, sokat ront a film megítélésén a férc utómunka, kár érte… ebben az esetben nagyságrendekkel jobb a full feliratos változat…
esztetet a filmet vaggy negyvenszer vaggy ötvenszer látam,pontossan nem emlékszek.natyon jó film,natyon jó a zene,lehet rejá tácolni.teccik mikó a autóba éneklik hogy jóregölt napfény.Esztetet
sokszó meglehet nézni és a hippik jobak mint a csövesek.Megvan magnon a zenéje is.
Nagyon köszönöm!
Igen ez 1 nagy film volt. Lehetne a baráti összetartást gyakorolni!