Charlie Burnz egész életében vígjátékokat írt, egy nap azonban találkozik Emmával, az utcai zenésszel, a fiatal lány és a középkorú férfi között pedig rövid időn belül generációs különbségeket átívelő szoros barátság szövődik.

3 comments

  1. Egyszernézősnek elmegy, de a valóság tényleg sajna nem ilyen, ahogy Vik is írja …

  2. Nagyon jó film!
    Egész családunknak tetszett! Nem, nem csupán a középkor felettieknek, a fiataloknak is! Kellemes szórakozás, dráma és humor megfelelő elegye.
    Nem az akciófilmeken és South Park-on felnőtt embereknek szól, az egyértelmű.
    Vik hózzászólásával nem értek egyet! Igenis fellelhető a való életben is Generációs különbségeket átívelő szoros barátság! Attól, hogy nem mindenki él át ilyet, még létezik. (Jómagam gyermekként, fiatal felnőttként, majd idősödve is átéltem, tehát, más – más szemszögből) A barátság, igenis kortalan!
    (89 éves édesapám, akit én (ill. mi) ápolok, pedig demens, így a film ezen részét is ismerjük. Mondhatom, jól mutatja be a film ezt az élethelyzetet is! Hiszen, mi is úgy szoktuk mondani, vannak jobb és rosszabb pillanatai. Próbálunk azokra koncentrálni, amikor velünk van szellemileg is.)
    Billy Crystal pedig nagyon nagy színész, író, rendező! Egy igazi Hollywood nagyság!

  3. Billy Crystal egyik filmjében sem alkotott maradandót, nyilván az általa rendezett filmjében igen. Hát nem! „Generációs különbségeket átívelő szoros barátság”, mint a mesében. Ilyen a való életben nincs, saját buborékjaikban élő emberkék, nyilván kíváncsiak a másikra. Nem és nem, érdekek még összekötnék őket, ha lennének, de azok sincsenek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük