Kolhaas Mihály, a drezdai fejedelemség békés, törvényt tisztelő, istenhívő polgára, lovakkal kereskedik, s békességben, boldogságban él birtokán feleségével, gyermekével, s dolgos háza népével. Nagelschmidthez régi barátság fűzi, bár politikai elveik különböznek, a rebellis barát mindig számíthat pártfogására. Egy napon Kolhaas Mihály a saját bőrén tapasztal meg egy törvényszegést: a tronkai Vencel báró, a vásárból két gyönyörű lóval hazafelé tartó Herse nevű szolgálót feltartóztatja, s bár a lovak után jogtalanúl követelt ötven garast megfizetik részére, a szolgálót félholtra verve, a lovak nélkül engedi útjára. Kolhaas a jog és az igazság útját követve próbál sérelmére jogorvoslatot szerezni, de a megvádolt Vencel báró kapcsolatai révén eléri, hogy a panaszt jogorvoslásra hozzá irányítsák vissza. Vencel báró az elkobozott lovakat olyan rosszul tartja, hogy azok hat hónap alatt saját árnyékai lesznek korábbi önmaguknak. Az elsőfokon hozott ítéletet Kolhaas nem fogadja el, mert a visszaítélt lovakat régi állapotukba szeretné visszakapni, nem úgy, hogy hálni is alig jár beléjük a lélek. Kolhaas tehát tovább pöröl, de ekkor még a feleségét is elveszti. Az igezságtalanság és a fájdalom elvei megváltoztatására készteti Kolhaas Mihályt, aki ezután egyetlen törvényt követ, a sajátját.