Diploma után, úton élete legnagyobb álma felé, hogy végre igazi, elismert író legyen, Joanna asszisztensi állást vállal J. D. Salinger régimódi és rendkívül vaskalapos irodalmi ügynökénél. A nem kimondottan szórakoztató munkanapokat egy füstös irodában tölti, ahol még mindig diktafonok és írógépek uralkodnak. Joanna fő feladata Salinger terjedelmes rajongói leveleinek feldolgozása, ám amikor elolvassa a világ minden tájáról érkező szívszorító üzeneteket, vonakodik elküldeni az ügynökség szokásos, személytelen hangvételű válaszát, és lelkesen kezdi el személyre szabni azokat. Az eredmény egyszerre humoros és megindító, hiszen Joanna, miközben a nagy író hangján válaszol, kezdi felfedezni a sajátját.
Az elején azt hittem hogy ez valami más lesz,mint sok más film,egyedi,a végén nagy hűhával,sajnos tévedtem.Semmit nem mozgatott meg bennem,nem is értem az egészet,szerintem a rendező volt nagyon gagyi.Meg a forgatókönyv is,mert nagyon nem kötött le ahogy kellett volna. 10/3
Egyszer nézős, de sokkal inkább ajánlom a Salingerről szólót: Rebel in the Rye
Szánalmas színészi alakítások, Sigourney W. a bociszemes nézéséből él a középkor óta. A történet ramatyul van megírva, nem életszerű. Joanna a saját „írói” hangját keresi, de hol a fuxomban, kisstílű és unalmas életet él, honnan röppenne az ihlet a kis agyacskájába?! Vagy csak másoktól olvasna és összeollózná egy fércművé? Ford Fairlane örökérvényű beszólása jut eszembe a filmről, de az itt nem idézhető…