A színész Z. szerepeiben keresi művészi és magánemberi énjét, így Csontváryban, a festőben, akit a színpadon kell alakítania. Csontváry, a monomániás festő-zseni életét, gondolatait, mindennapjait a mindenség töltötte ki, ő és a kozmosz azonosak voltak. Az élet minden pillanatát csodaként élte meg és prófétikus küldetéstudattal akarta átadni az embereknek. Végül is Csontváry vagy Z. az, aki Libanonban, Taorminában, Athénban, vagy az arab sivatagban jár, lohol fáradhatatlanul? A festő feladatát akarja beteljesíteni, a színész pedig önmagát meglelni a festőben. Sorsuk az elmebetegek közé vezeti őket: az egyiket, hogy adhasson magából másoknak; a másikat, hogy végre elvegyülhessen.
Ezer köszönet érte!
Az semmi, én kb. 6-7 éve nem tudom feldolgozni, velünk is a gimiben nézették. Mostanában újra elkezdtem foglalkozni Csontváryval, azóta újra sokat gondolok erre a filmre.
Ez a film örökélmény marad. Egyszer meg kellett néznie az egész sulinak. Már legalább 3 éve de azóta se tudjuk feldolgozni…a legrosszabb, legbetegebb film amit valaha láttunk. Köszi a feltöltést valami nagyobb bulin, megfelelő állapotban biztos elővesszük majd.
2ezer koszonet!