A film a ’70-es évek végén befutott posztpunk zenekar, a Joy Division énekesének és dalszövegírójának tragikusan rövid életét dolgozza fel. Ian Curtis mindössze 23 éves volt, amikor öngyilkosságot követett el. Curtis depresszióra való hajlama már kamaszkorában elzárja a családjától és a világtól. A naphosszat az ágyán fekvő, zenét hallgató, cigiző tinédzser versekben próbálja kifejezni gyötrő életérzését. Egy hirtelen jött szerelem felszabadítóan hat rá, és szinte még gyerekként összeházasodik Debbie Curtis-szel. A Warsaw nevű zenekart, amelyben énekel, időközben átkeresztelik Joy Division-re, és egyre sikeresebbek lesznek. A fiatal párnak gyereke születik, de kapcsolatukat már ez sem tudja megmenteni. Curtis egyre többet van távol, és beleszeret egy másik nőbe. Egészségi állapota romlani kezd, epilepsziás rohamaira nem kap megfelelő kezelést. A zenész képtelen feldolgozni a hírnév és a magánélet nehézségeit.
Samantha Morton is nagy kedvenc, exisztencialista film, nem zenelos, 7,5
Sam Riley félelmetesen jól csinálja. Abszolút kedvenc film – akárcsak a Joy Division.Kötelező darab.
nem voltam Joy Division rajongó korábban, de Anton Corbijn rendező (aki a legendás fekete-fehér Depeche Mode klipeket is rendezte) hatalmas filmet csinált Ian Curtis nem túl hosszú életéről, minek hatására én is behatóbban kezdtem el foglalkozni a zenekar műveivel (nem bántam meg). nem csak Joy Division fanoknak!
a filmet nem ismerem, de a zenét nagyon.
köszi!
szerintem nagyon jó lett a film, a zene, minden…