1944 karácsonyán a Budapest körül bezáruló szovjet ostromgyűrűn még átjut a katonaszökevény Pintér és Gozsó. Pintér a hozzátartozói által elhagyott lakást szemeli ki búvóhelyül, de ott Turnovszky nevű rokonait találja, akik a zsidó származású Jutkát is bújtatják. Zoltán és Jutka között szerelem ébred. Míg Gozsó a partizánokhoz keres kapcsolatot, Zoltán csak túlélni akar. Jutka titokban elhagyja a lakást, mert érzi Tunyovszkyék növekvő félelmét. A lányt kereső Zoltán későn ér a Duna-partra.
A propagandát leszámítva,remek film.
„Elvásik a vörös csillag”, véget ér minden rémálom, fordul
a világ kereke, a víz szalad, a kő marad.
Még Észak-koreában és Kínában is vetitették. Ha valami menő két kommunista diktatúrában, az normális nem lehet. Mehet a történelem szemétdomjára.
Az hogy ez egy hazug film nem igaz. Az események valósak, az más dolog ,hogy milyen szempontból nézzük. Másrészt az sem igaz hogy magyar ellenes. Semmi sincs ebben ami magyar ellenes. És a filmet nem lehet hibáztatni amiatt mert erősen idealizált. A budapesti 12-be is beválogatták, szóval mondhatjuk hogy filmművészetileg ez egy nagyon fontos film.
1955-ben ilyen magyarellenes filmeket csináltak a szovjet megszállás alatt nyögő országban. A hazug részeket kivéve, jó film is lehetne.
nagyon jó film.
Egy film a múltból, de megéri egyszer mindenképp megnézni!