Drámai helyszínek, melyeket ma gyom és feledés takar. A drótakadályokkal védett lövészárkok turisztikai látványossággá szelídültek; az elsimult sírhalmokon virág nő, a sírköveket lassan elmorzsolja az idő, a kőtáblákat moha fedi, a feliratok olvashatatlanná válnak…
Azért készült e film, hogy segítse a háborúhoz fűződő emlékek valóságos, de főként emlékezetünkben történő megőrzését, hogy a sírokon mécses gyúljon, az emlékművekre pedig koszorú kerüljön!
Szomorú a valóság, de az akkori érdekekért harcolók emlékét mindenkinek kötelező (lenne) megőrizni.
Dicsőség a halottaknak-hőseinknek.
A film feltöltését köszönöm
Nagyapám végigharcolta majd hat év fogság oroszországban. Dicsőség a hősöknek.
Magyar honvéd vagy, ehhez tartsd magad,
Csak győznötök, vagy halnotok szabad.
Ki orvul fente fegyverét hazánkra:
Lakoljon a gaz Isten igazába!
Irtsd, ne kíméld, – hogy a honvéd nevet
Unokája is emlegesse meg!
De harc után, vagy fegyvertelenül,
Árván ha egy is kezedre kerül:
Hajolj le hozzá érező sziveddel,
S sebét kötözd be gyöngéd szeretettel,
Testvér gyanánt, – hogy a honvéd nevet
Unokája is emlegesse meg!
Ámen!
Köszönöm a feltöltést. Nekem az ükapám Isonzónál tűnt el. Pár háborúból írt levele fennmaradt. Izgalmas azokat olvasgatni.
Emlékezzünk a hősökre, mert mind egy szálig azok voltak!