A polgárháború után Nyikita hazatér elhagyatott szülővárosába. Éhínség, tífusz. Apján kívül egyedül a csúnyácska Ljuba lehetne a fiú támasza az életben. De mi szükség az életre? Vajon nem azért halnak meg előbb-utóbb az emberek, mert a halálban lelnek rá a harmóniára?