A Kishorváth élete első filmjének rendezésére készül, a forgatókönyvét éppen a Kuratórium vizsgálja. A filmterv nagyapja történetét meséli el, aki a ’60-as évek elején az ’56 utáni passzív ellenállás egy különös formáját választotta. Társaival indián-törzset alapítanak, mokaszint húznak, és kivonulnak a társadalomból. Ezt a játékot szigorú erkölcsök uralják, amelyeket a törzs tagjai véresen komolyan vesznek. A Duna-menti indiánok azonban gyanúsak a megtorlás légkörében, az amúgy is paranoiás hatalom számára. Furcsa fegyvereket birtokolnak, érthetetlen módon kommunikálnak egymással és, ami még ennél is fenyegetőbb, amerikai állampolgárokkal leveleznek, mi több találkoznak is. Kishorváth filmtervét a Kuratórium többsége elégedettséggel fogadja, van azonban valaki a bírálók között, aki családilag szintén érintett a történetben és azt egészen másként ismeri. Kishorváthot pedig ez arra ösztönzi, hogy tovább nyomozzon…
Érdekes módon, nem tudtam abbahagyni. Ötletes felépítés és nem is gagyi, mert a történetre koncentrál és kellően feszült, nem üresjárós.
Maga a történelmi vonal nem is volt annyira fontos nekem (sry, én a filmet akartam, aminek éppen ez volt a története), tehát én a sztorit akartam, ami persze kiderül a végére – de mégis van egy kis titokzatosság, nyitott kérdés, ami megintcsak jót tesz neki.
Mint minden magyar filmben, itt is megvan az az érzésem, hogy nem hitelesek a karakterek, olyan nyögvenyelősen jönnek a szövegek és emiatt a feszültség éle letörik, de ettől eltekintve elég jól össze van rakva.
Bármit mondanék, az már spoiler lenne, nekem megvolt a 8/10 érzésem a maga kategóriájában.
Csak abban reménykedem, a hozzászólásommal nem kapok én is egy aktát valahol…
Nagy köszönet!
Tegnap láttam a filmet kb. a közepétől. Köszi a feltöltést. …
ja! …és valóban naggggyon jó film.
Danke!!!!