Mert nincs háború, béke van. Fel kellene nőni, de hogyan lehet most, az 50-es évek Csehszlovákiájában, ha apa csak mint alkatrészt ismeri az ellenállást, a testi fenyítést alkalmazó tanár viszont igazi partizán volt. Vannak bökkenők, a hugi is csak akkor nyugszik, ha babakocsiját átrántjuk a küszöbön, de az már sok neki, ha a bicikli után kötjük a rázós terepen. Olyan robbanás előtti a hangulat, különben is jó játszani az itt felejtett lövedékekkel. Még anya is szerelmes, hát hogy ne érdekelne minket, mi rejtőzik a lányok fellibbenő ruhája alatt. …és jó hazamenni az iskolából, akkor is, ha mindenekelőtt fel kellene nőni. Jan Sverák (Kolja, Akkumulátor, Olajfalók) meleg, emlékező szeretettel figyeli hőseit, akik minden pillanatban megvívják a saját kis béke-csatáikat.
Asztaleborultszivarvégit…….
Ezért szeretem én ezt az oldalt,
ilyen filmeket találni itt.
Köszönöm!