Natalie Russo és Nick Smith két végtelenül magányos ember. Igazából már egyikük sem hisz abban, hogy megtalálják életük párját, a boldogságot, a szerelmet. Miután Natalie és Nick egymástól függetlenül bedobnak egy-egy pénzérmét a szökőkútba, különös módon elkezdenek egymásról álmodni. És ahogy az már lenni szokott, a csodálatos álmok során egymásba szeretnek, sőt sokáig együtt is lesznek. Az egyetlen probléma az, hogy mindez csak álom, és vajon megtalálják-e a valóságban álmaik párját?
Sok-sok közhely, ezerszer használt és elhasznált „romantikus” sablon, semmi eredetiség. Számunkra „B” kategóriásnak is gyenge. (10/5)
Összességében ez a film nagyon rossz. Gyenge színészi játékok, jelenetek, esetlen párbeszédek. Maga a sztori is botrányosan gagyi. Ennyi
Szerinted a „ne helyezze túl magasra a mércét” és a ” érje be egy agyatlan plázacicával/izomagyú férfival” egy és ugyanaz? Mi a célod azzal, hogy olyasmire adsz választ amit én nem írtam?
Hmm érdekes gondolat. Tehát azt akarod mondani, hogy az aki külsőre szép és agyilag rendben van, véleményt alkot és sokáig emiatt nem talál párt mert tv-nézésnél többre vágyik, akkor az inkább „ne tegye túl magasra a mércét” és érje be egy agyatlan plázacicával/izomagyú nem törődöm csak a kinézetemmel férfival mert abból lényegesen több van?
Szerintem pedig senkinek sem lenne szabad ennyivel megelégednie, ha az intelligenciája és az érzelmi intelligenciája magasabb mint egy átlagos emberé, de ez szerintem soha nem fog megtörténni, bár ki tudja…
Nem vagyok egy sokat tapasztalt ember, egyáltalán nem. De hidd el találkoztam már olyannal aki igenis intelligens okos és szép is még sincs partnere. Valószínűleg a „Túl okos nem pálya” kategóriába tartozik szegényke
Nincs igazad. Egy szép nőre, egy sármos férfira, ragadnak a másik nem képviselői. Lényegesen nagyobb „felhozatalból” válogathat, tehát (ha nem helyezi túl magasra a mércét) hamarabb, lényegesen hamarabb talál magának partnert.
Egy átlagos külsejű férfit, illetve nőt, észre sem vesznek és ha átlagon aluli a külseje, akkor messze elkerülik. Nem a belső tulajdonságokra gondolok, hiszen annak más a vonzereje.
A filmmel kapcsolatban a helyzet az, hogy ne akarják már azt beadni, hogy egy átlagon felüli nő, illetve férfi nem tud magának időben találni partnert és szinte már le is mondanak arról, hogy ez így is marad. Ez butaság. Ez miatt a film alól ki is csúszik a hitelesség. A szereplők választásánál átlagos külsejű színészeket kellett volna keresni, akik átlagon felüli belső tulajdonságokkal rendelkező személyek szerepét játsszák el. Akkor hiteles lett volna az alkotás, de így csak egy bosszantó akármi lett.
(Középkorú, átlagos, intelligens, nős férfi vagyok.)
Az átlagos, szürke emberekből több van. Ők könnyen találnak társat. Lásd 8. kerület.
Aki szép, és magabiztos, és főleg van véleménye, nos az már nehezebben lesz boldog egy hasonló helyes fiú mellett.
(35 vagyok, Nő és szingli, nem átlagos)
„két végtelenül magányos ember. Igazából már egyikük sem hisz abban, hogy megtalálják életük párját”
Értem. Tehát egy szép, Barbi-baba és egy már-már giccses tökéletes szépfiú, magányos és már szinte le is mondtak arról, hogy társat találnak. Na persze. Talán ha két átlagos külsejű színészre bízták volna ezt a történetet, akkor hiteles is lehetne, de így nem lett több a film mint egy baromi nagy mese, ami nyáltengerben lubickol.
Nagyon tetszett, volt benne egy két csavar.