A bábfilmben nem túl szokatlan módon – beszélő állatok szerepelnek, ám ezek a mindenféle rendű és rangú két-, négy- és többlábúak, esetleg lábatlanok (a szokásos emlősökön, kutyákon-macskákon kívül medúzák, tengeri csillagok, csigák és még egysejtűek is!) nagyon is emberiek. Ugyanolyan sokféle a személyiségük, mint nekünk magunknak. Vannak köztük lusták és izgágák, nyitottak és mogorvák, beképzeltek és szerények, megfontoltak és lazák, és mindenről (az egészséges táplálkozásról, az evolúcióról, a földönkívüliekről, az állatkísérletekről stb.) megvan a véleményük, amit nagy komolyan egy láthatatlan riporter mikrofonjába mondanak. És ha néha az az érzésünk, hogy tényleg a szánkból veszik ki a szót, az csak azért lehet, mert az alkotók az utóbb az állatok szájába adott vicces dumákat hebegő-habogó civilekkel vették fel.