Az igaz történet alapján készült film Maureen Kearney (Isabelle Huppert), egy francia multinacionális atomerőmű szakszervezeti vezetőjének megrázó történetét mutatja be. Ő lett az informátor, aki jelentette a szigorúan titkos üzleteket, amelyek megrázták a francia nukleáris ágazatot. Egyedül a világgal szemben, foggal-körömmel harcolt a kormány miniszterei és az iparág vezetői ellen, hogy fényt derítsen a botrányra, és megvédjen több mint 50 000 munkahelyet. Az élete egyik pillanatról a másikra omlik össze, amikor erőszakos támadás érte a saját otthonában. A nyomozás során Maureen sértettből hamar gyanúsítottá válik.
Nem tetszett, úgy rossz az egész ahogy van, ez a film fokozatosan saját magát lényegteleníti el, ezen nem segít Isabelle Huppert sem, akin annyi a smink, h arcmimikára is képtelen… 5/10
jèèzusom….ember ?!
Egészen furcsa, hogy míg a prológ pár perce kifejezetten stílusos, arányos, hangulatos, a főcímtől kezdődő film két órája amatőr csikorgó didaxis a reáliskolai színjátszóköri élőképek kulisszahasogató karakterében. A megtörtént események alapjára hivatkozó filmek ritka kivétellel a filmtörténet legerőltetettebb, leghiteltelenebb művei között vannak, hát ebből is olyan lett. A szövegek, a jelenetek, a színészvezetés valami… mondom, iskolás. Nyikorog. Leugrik a vászonról. Beleesett a közéletiség hibájába. Nem műalkotás, hanem tanmese, de hát ugyebár nem egy La Fontaine minőség. Összecsapott, rossz.
Ilyenkor az elemző megpróbálja megtalálni a pozitívumokat, például a zseni színész játékát, hogy az esetleg mennyit javít a művön, na de minek. Érdektelen.
Amúgy nem véletlen, hogy Salomé viszonylag ritkán rendezhet. Mert nem tud.
Ön egy igazi műértő, ennek ellenére szerintem nézhetőé és élvezhető volt! Láttam etttől már rosszabb szakértő által feldicsért filmet is.
„szerintem nézhető és élvezhető volt! Láttam ettől már rosszabb szakértő által feldicsért filmet is.”
Az a legfontosabb, hogy jószándékú film. Én kritikusabb vagyok, mint a laikusabbak, mert szakemberként (is) nézem. De nem tudom levetkőzni a szakember szemszögét – ezért kritikusabb vagyok, mint általában a nemszakemberek. 🙂
9/10 Nem semmi egy történet!
SPOILER!!! Talán nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, hogy egy paksi jelenettel kezdődik a film, de nem feltétlenül igaz a sztori, vagy nem 2012 körül történhetett. A 2003-as üzemzavar idején Kocsis István volt a vezérigazgató, az ő regnálása alatt történtek ilyen események, elbocsátások. A filmben szereplő Areva cég 2000 óta van jelen Magyarországon, főleg atomerőművi irányító berendezésekkel foglalkozik. Erről mostanában újra hallhattunk, olvashattunk a hírekben Paks kapcsán, hogy francia cégek is esetleg részt vesznek az építésben. Mindössze alig tíz év telt el a filmbeni események óta, még mindig nagy a verseny, de a kínaiak inkább már a fúziós erőművük építésével foglalkoznak. Valószínűleg előbb kész lesz az ipari fúziós erőművük, mint a Paks 2. SPOILER VÉGE!!!
Isabelle Huppert óriási színésznő, nemcsak Franciaország, de Európa és a világ egyik legjobb színésznője. Ebben a filmben is odateszi magát, és még mindig nagyon gyönyörű. Sokat nyom a latban, hogy őt választották erre a szerepre, nélküle nem lett volna ennyire hiteles.
Megtudja nekem mondani valaki, hogy ki fordítja igy a filmek címét és miért?
Gondolom, rengeteg pénzért alkalmaznak valakit, aki aztán azt csinál, amit akar. A filmesek helyében kikötném, hogy a címet megváltoztatni csak a készítők engedélyével szabad. Ráadásul, szerintem a címre bőven vonatkozik a szerzői jog. Néhány cím valóban bicskanyitogató.
Jellemzően a film szövegének fordítója és a forgalmazó „kreatív” embere(i) „együttműködésben” „fordítják” (fordítják félre) provinciális aljadékra notóriusan. Ugyebár évtizedek óta megy a pángagyi pánostobaság e téren, már a szocializmusban is ez volt a jellemző, aztán rátett három lapáttal az itteni vadkeleti vadkapitalizmus.
Alapvetően az a gond, hogy a szöveg fordítójának és a forgalmazónak is van egy elképzelése arról, hogy milyen címre megy be több néző a moziba vagy veszi meg a videót, és ez az elképzelés szinte mindig a legalja szennybulvár altestipoén szintű.
Nikának is mondom, nyitott kapukat dönget, ugyanis általában a film készítőinek, illetve producereinek, és sajnos leginkább az eredeti forgalmazójának egyetértési joga van abban, hogy a más nyelvterületeken milyen címet adnak a filmet átvevő országok. Tehát a készítők-producerek és sajnos a forgalmazók engedélyével történik ez. Ebben az a legszomorúbb, hogy néha még arról is olvashatni, hogy angolszász forgalmazók elolvadnak attól, hogy a magyar forgalmazók milyen ötletes címeket adnak. Ugyanis az angolszász forgalmazók panaszkodni szoktak az angolszász filmjeik címének az egyszerűsége, szimplasága miatt, és ehhez képest örömködnek néha a magyar címek ötletességén. A hajam égnek áll – de inkább elhányom magam.
Pedig néha tényleg jók a magyar átfordítások.Van amikor sokkal pontossabban utal a film cselekményére, vagy központi üzenetére, mint az eredeti.
PLusz az már 10 éve is kilátszott, hogy az Angol címek ismétlik egymást.
Ugyanazzal a címmel van 5 film is. Ha tudod mit keresel még megoldható, de 50 év múlva a filmarchívumot átlátni akarók már többet fognak értetlenkedni ez ügyben.Mindesetre rengeteg pénz az biztos nincs ebben a fordító iparban.Lelkesedés és szenvedély néha kicsit több.
„néha tényleg jók a magyar átfordítások.Van amikor sokkal pontossabban utal a film cselekményére, vagy központi üzenetére”
Néha – de tényleg csak néha – tényleg jók. De nem akkor, amikre te utalsz. Ugyanis egy címnek alapvetően nem az a feladata, hogy pontosan-egyértelműen a befogadó szájába rágja a mű tartalmát és központi üzenetét. Ez a hollywoodi zs-kategória kívánalma – Megashark vs. Gigantopython. A címneknek, legalábbis a műalkotások címének éppen az a feladatuk, hogy enigmatikusak legyenek a műalkotás tartalma és központi üzenete szempontjából. A jó cím nem a műalkotás tartalmát érteti meg előre, hanem a műalkotás befogadása érteti meg utólag a jó címet. A jó címet akkor érted meg, miután befogadtad és megértetted a művet. Na most a magyar címadási gyakorlat ugyebár degradálja a műalkotásokat is a hollywoo… oppardon, a hortobágyi zs-kategória szintjére. És szándékosan írtam kis zs-vel, hehe.
Az persze valóban zavaró, ha az angolszászok nem tudnak eredeti címeket kitalálni, és húszévente előjönnek egyforma címek különböző művekre. Ez probléma, de másik probléma, mint amiről a témánk szól. A témánk arról szól, hogy az alja magyar provincialitás tort ül a külföldi címek magyarra átalakításának pángagyi napi gyakorlatában. Mint ennél a filmnél is, bár itt még istenes ahhoz képest, ami általában van.