Az egyik nehézség, amikor valaki meghal, hogy az elhunyt hozzátartozói kénytelenek mindenféle ügyintézéssel foglalkozni, miközben gyászolnak. Nem mindig könnyű összeszednie magát az embernek, hogy az elintézendő feladatok után nézzen. Christofferrel azonban más a helyzet. Számára mindez csak gyakorlati kérdés. Nem gyászolja apját. 25 évvel ezelőtt találkoztak utoljára, amikor apja elhagyta őt és az anyját és elment Prágába. Christoffert csak az érdekli, hogy mihamarabb sikerüljön apját elhelyezni egy koporsóban, hazaszállíttatni Dániába és eltemetni a családi sírba. Szeretne már visszatérni a hétköznapi kerékvágásba a feleségével Majával és 12 éves fiukkal Thomasszal.
Maja természetesnek veszi, hogy Prágába utazzon és támogassa, segítse Christoffert, de aztán elbonyolódnak a dolgok. A meggyőző látszat ellenére, Christoffer és Maja házassága holtvágányra jut és az elhunyt apával való szembenézés nem könnyíti meg a helyzetet. Azáltal, hogy betekintést nyer apjának ebben az idegen országban folytatott életébe, felszínre törnek Christoffer elfeledettnek hitt vágyai és rájön, hogy nagyobb árat fizetett apja elhagyásáért, mint gondolta. A Prágába vezető út során, Christoffer kénytelen megharcolni a házasságáért, tisztázni magában a múltat és elkerülni, hogy tönkremenjen egy városban, ahová pusztán praktikus megfontolásból érkezett. Egy szenvedélyes film a szerelemről, a veszteségről és a magányról.

Posted in Dráma          

6 comments

  1. Megküzdöttem ezért a filmért:
    Először tv-n néztem volna, de a lejátszó közölte: „a fájl formátum nem támogatott”.
    Megnéztem számítógépen orosz alámondás helyett némán – csak a képeket nézve is értettem a lényeget.
    Megtaláltam a magyar hangot, hát megnéztem még egyszer, de a cseh és az angol szöveg nem volt fordítva, se feliratozva. Az angollal még csak elboldogulok, de a csehet nem értem.
    Negyedikre kerestem egy magyarul beszélő, feliratozott példányt. Ennél a kép csapnivaló, de mindent értek.

    A film gondolat ébresztő. Nem véletlenül küzdöttem ennyit érte.
    Egyet nem értek csak. Hogy lehet egy ilyen sótlan, színtelen, borús alakba beleszeretni?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük