Magányos öregasszony, egykori hajóskapitány leánya éldegél a belvárosi bérházban. Kétszobás lakása zsúfolva régi bútorokkal, képekkel, csecsebecsékkel. Féltő gonddal őrzi emléktárgyait, mert az emberekhez való bátortalan, kudarcokkal végződő közeledései után ezek jelentik számára az egyetlen kötődést az élethez.
A házmesterné tanácsára és többszöri sürgetésére cserére hirdeti meg lakását, amelyet rövidesen ellepnek a legkülönbözőbb cserepartnerek. Végül egy budai kertes ház kis lakására esik választása, ahol rokonszenves, gyermekes házaspár lakik.