A brit birodalom büszkesége volt. A legmodernebb mérnöki munka megtestesülése a világszerte zajló tudományos és technológiai felfedezések korában – ez volt a Titanic királyi postahajó. És mégis, 1912. április 14-én egy jégheggyel való összeütközését követően alig három óra alatt elsüllyedt. Mindannyian tudunk a sok halálesetről a jeges vízben, a gazdagok és a hírességek sorsáról a hajó első útján, valamint a Titanic utolsó óráiban lezajlott drámáról. Amiről sokkal kevesebbet tudunk, az az, hogy miként próbálta megmenteni egy csapat hajóépítő és mérnök a sérült hajót. A csapatból kilencen – köztük a tizennyolc éves villamosmérnök, a belfasti Albert Ervine és Joseph Bell főmérnök – a hősei nagyszabású filmünknek, mely a szemtanúk beszámolói nyomán készült. Bátran küzdöttek, hogy visszaverjék a tenger támadását, és hogy működésben tartsák az elektromos rendszereket. Jóllehet legtöbbjük életét vesztette, bátorságuk sok életet megmentett.