„Ez a felkavaró, megdöbbentő erejű alkotás azoknak a filmeknek a sorába illeszkedik, melyek témája egy, a huszadik század második felének emberiségét fenyegető nagyon is valódi veszély, a harmadik – és egyben bizonyosan utolsó – világháború véletlen vagy szándékolt kirobbanása.
A múzeum óvóhelyén rekedt maroknyi csoport, amely a komputer hibájából és emberi mulasztás miatt kirobbant apokaliptikus katasztrófa előtt hajdan volt kultúrák tárgyi emlékeit őrizte, maga válik múzeumi tárggyá: az ostoba, természet feletti hatalmával rosszul sáfárkodó, évszázadok során felhalmozott tudását önmaga ellen fordító, önhitt emberi faj kihalófélben lévő emlékműve lesz. Ebből a „zónából” küldözgeti valahol a külvilágban, a föld felszínén élő (?), harcoló(?) fiának egyre ritkuló leveleit a Nobel-díjas Tudós – Rolan Bikov megrázó alakítása -, aki a halál árnyékában is gondolkodik, mér, számol, hisz, megpróbálja felfogni és értelmezni a felfoghatatlant, azt, hogy az emberiség története véget ért.

(Feliratos)

7 comments

  1. Nem orosz, szovjet film. Kollektív moziélmény. Iskolailag voltunk a Sport moziba vezényelve rá. Jobb volt, mint fizkémezni meg technológiázni.

  2. A maga nevében mestermű! Egyedi poszt-apokaliptikus dráma, mely elgondolkoztató, helyenként nagyon mély, vagy már-már abszurd. Volt szerencsém a 80-as évek vége felé moziban látni itthon. Sokan kimentek róla, túl művészinek, elgondolkoztatónak találták – bevallom akkor én sem értettem fiatalon teljes mélységében minden mozzanatát. Pedig jóval többről szól, mint egyszerűen az emberiség végzetéről. Benne van a szovjetúnió vélt, vagy talán már előre látott vége, a rendszert belülről ismerő rendező abszurd, rejtett jövőképe is. Az orosz (szovjet) film a 70-es évektől kezdve nagyon kísérletező és abszurd irányt is vett, ez a film is jól illeszkedik erre az irányvonalra. Csak úgy senki ne üljön le elé, hogy na, most kikapcsolódok egy kis időre, közben teszek-veszek. Ez a film elgondolkoztató, minden képkockájában, jelenetében üzenetet közvetít, gondolkozásra sarkall. Az emberiségről, a jövőről, a végről, mindezt teszi egyfajta depressziós, sötét hangulatot felépítve, lassan, csordogálva haladva előre.
    Akik szeretik az ilyesfajta, komoly, művészi filmeket, azoknak csak ajánlani tudom, tényleg kiváló film.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük