Lizi és Ferenc császár – csodálatos pár egy csodálatos világban. Életüket harmónia, egyetértés, sõt, szinte a legtökéletesebb összhang jellemzi. Minden a legnagyobb rendben. Bankjegyekkel fűtenek, és csokigolyókkal golfoznak. Persze néhanap egy kicsit uralkodnak is, de leginkább csak sétálgatnak kedvükre a kastélykertben. Ámde egy nap sötét felhõk borítják el az örökkön kék eget a Schöngrün-i kastély felett: Lizi császárnõt elrabolják! A bátor Franci azonnal felesége és az emberrabló nyomába ered, s természetesen vele tart császári édesanyja és hűséges tábornagya is. Kezdetben sötétben tapogatóznak, ám hamarosan ráakadnak egy üzenet töredékeire, melyet Lizinek sikerült hátrahagynia. Az üzenet tartalma csak nehezen értelmezhetõ, de ami kihámozható belõle, az sokkolja Ferencet.
„Siralmas énnéköm“ – ha ilyen ****ságokat látok. A németek is ráálltak az amerikai módira? Ki akkor a mintakép Európában? Amit Michael Herbigék kreáltak, az valamiféle újragyurmázása Shreknek, csak a főfigura lett holmi jeti. Ekörül más filmekből megidézett visszhangok tűnnek fel, csak nagy kár, hogy még így sem tudtak ebből kitermelni semmi említésre méltót, ráadásul némely vicc igencsak erőltetett. Ha értékelnem kellene a filmet, nagyon mélyre kellene nyúlnom, így aztán inkább semmi ilyesmit nem teszek. Még beleroppanna a derekam.
Köszi!