1694 augusztusában egy angol nagybirtokos felesége szerződést köt egy rajzolóval, hogy férje távollétében tizenkét rajzot készítsen a házról és a kertről. A rajzoló viszont a bőséges fizetségen felül férfiúi kívánalmainak kielégítését kéri a hölgytől nap mint nap. A park, az épületek, a mosókonyha különböző nézetből és napszakban készült rajzain azonban különös részletek figyelhetők meg, melyek egy gyilkosságot vázolnak. Közben a lady lánya is szerződést köt a férfival. Az önelégült, dölyfös figurák cselszövései, hűtlenségei lelepleződnek a kopírozó mester által. A posztmodern alkotás barokkos allegóriái a művészet teremtő-ábrázoló funkciójára mutatnak rá.