A kísérleti műtétnek köszönhetően Virgil visszanyeri gyermekkorban elvesztett látását. A férfi olyan világba csöppen, ahol a tárgyaknak nincs sajátos jelentésük, és a nagy távolságok csak néhány centinek tűnnek. Virgilnek formáról formára, színről színre, méretről méretre fel kell fedezni ezt az új tájat, meg kell tanulnia, hogy a fénytől nem kell félni. De amint azzal küszködik, hogy megértse az előtte feltáruló káprázatos új világot, elveszíti szem elől azt, amit leginkább akart. Csak amikor nem a szeme után megy, hanem a szívére hallgat, akkor érti meg, hogy mit jelent igazán „látni”.