A főhős, Hackspacher Béla, targonca-vezető. Egy kisméretű bérlakásban él feleségével, Irénnel, két gyermekével és az anyósával, továbbá Rózsikával, a táncdalénekesnőnek készülő albérlővel. Béla egy lakóközösségi kultúrprogramon tudja meg, hogy 12-ese van a totón. A műsor abbamarad, óriási az öröm. Elérkezik a nap, 1956. október 23-a, amikor Béla átveheti a nyereményt. Hogy a táskányi pénzt bankba vigye, két ávóssal beül egy Pobedába, de a gépkocsit váratlanul embergyűrű veszi körül, s a tüntetők „kiszabadítják” az ávósok „fogságából”. Időközben a bankok bezárnak, s mivel Béla fél, hogy a temérdek pénzt elrabolják tőle, elássa azt a játszótéren. Ekkor felbukkan a család fekete báránya, Pista, és ráveszi Bélát, hogy a pénzt cseréljék aranyra és valutára. Elindulnak, de mielőtt az uzsoráshoz érkeznének, Pistát eltalálja egy eltévedt golyó. Béla két forradalmár segítségével egy barikádra viszi a sebesültet, de már nem lehet segíteni rajta, Pista meghal. Béla hazamegy, ahol Rózsikától megtudja, hogy Irén a gyerekekkel és az anyósával elment a szülőfalujába. Hősünk megrendül, és beköltözik a közeli kocsmába. Cigányokat hozat és meghívja az egész házat vendégségbe. Mulat mindenki: ismerős, barát, lakó, forradalmár, vagy éppen a forradalom elől bújkáló. Béla az események hatására teljesen átlényegül: zavarodott kispolgárból bölcs és gavallér vendéglátóvá válik. Később Rózsika is megjelenik a kocsmában, és hőseink a megváltozott helyzet hatására egymásba szeretnek. Amikor a szovjet csapatok visszatérnek a városba, mindenki elmegy. A szerelmesek is elindulnának, de Rózsika még búcsúzni akar a helyszíntől. Béla kint várakozik, mikor egy szovjet tank szétlövi a kocsmát. Béla ugyan életben marad, de később válaszolnia kell a győzők kellemetlen kérdéseire, akiket annyira megdöbbent a hatalmas pénz elvesztése, hogy az „ellenforradalmi cselekedeteket” elkövető Bélát „csak” visszahelyezik a vállalatához, eredeti munkahelyére – targoncavezetőnek.