Wilbur a malac, családja utolsó gyermekeként, gyengén, elesetten jött a világra egy amerikai farmon. A farmer hamar véget akar vetni Wilbur életének – már feni a baltát, hogy agyoncsapja a szegény kismalacot -, amikor a ház kicsiny úrnője, a farmer lánya a segítségére siet és kegyelemért könyörög apjánál. Azt mondja, ő is a család legkisebb tagja, mégsem csapta senki agyon a születése után – ezzel az érvvel nehéz lenne vitatkozni. Ettől a naptól kezdve a kislány – Fern – és Wilbur elválaszthatatlan jóbarátok. Az idő azonban kíméletlenül múlik és a kismalac hamarosan nagymalaccá cseperedik. A gazda eladja őt egy szomszédos farmernek, így Wilbur sorsa megpecsételődni látszik: előbb-utóbb ő lesz a főfogás új gazdái asztalán. A szerencse azonban egy új barát képében ismét kedvenc Wibur-ünk segítségére siet. A malac barátságot köt a farmon egy pókkal, Charlotte-tal, aki azonnal észleli a Wilburre leselkedő veszélyt és ravasz tervet eszel ki új barátja megmentésére. A malacra utaló szavakat kezd szőni a hálójába – nem csoda, ha a házigazdák azt gondolják: csoda történt, és a malac különleges lény. Egy csodalényt pedig nem ildomos csak úgy lemészárolni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük