Szilvi drogos. Nyugtatókkal teletömve fekszik a drogosztályon. Mágocs a drogosokért él. Összegyűjti, gyámolítja, segíti, elfoglalja őket, hogy ne legyen egy újabb adag anyag, amit magukba nyomnak. Tamás művésznek tartja magát, de nem veszi észre, hogy csak a drog szól belőle. Görcseit a kábítószer segít oldani. Ezt jónak látja, s ha jó, akkor másnak is jó lesz. Különösen, hogy a lányok kezesebbek tőle, a vevők fizetnek érte, pénzt hoz, amin lehet megint anyagot venni. Szilvi megérti, hogy Mágocs tiszta. Vonzza férfias önfeláldozása, törődése, ezért beleszeret. De ő Tamás nője, és Mágocs különben is pap. Katolikus pap, aki komolyan veszi hivatását.

Egy utazás története ez a film, emberi viszonyok horizontális és bensők vertikális metszésében. A megértés és a meg-nem „értettség útifilmje”. Emberi pszichékre összpontosít, mégis megkerülhetetlen tényező a környezet. A drogos lány körül egy alternatív zenei világ körvonalazódik, ahol a művészi kifejezésnek rituális eleme a drog. A másik oldalon pedig az egyház jelenik meg, amely aggodalmasan tekint a pap egyéni kezdeményezéseire.

A szakralitás és a rítus párharca ez a film. A monolitikus pap és a határhelyzetek közt vergődő lány egymásra találása, mert a szélső pontok vonzzák egymást. Szerepjátékok sora ez a film, filmszínház – színházfilm. A bizalom, a biztonság keresése a tét.