„Ave Caesar, morituri te salutant”, azaz „Üdv, Caesar, a halálba menők köszöntenek” – ezek voltak az ókorban a kilátástalan harci feladatra induló katonák utolsó szavai. A küldetés most hasonlóan reménytelen. A célpont: egy felbecsülhetetlen értékű „kincset” szállító, a második világháborús Japánból Németországba tartó hajó. A kulcsfontosságú rakomány a járművek mozgásához, vagyis a háború folytatásához nélkülözhetetlen alapanyag, a gumi – amire viszont az ellenfélnek, az árgus szemekkel figyelő angolszászoknak is nagy szükségük van. A brit hírszerzésnek sikerül feljuttatnia a fedélzetre az emberét, egy náciellenes érzelmű németet, akinek az a fő feladata, hogy a döntő pillanatban megakadályozza a kapitányt a hajó – és az áhított szállítmány – felrobbantásában…
A maga korában egy alulértékelt, ill. amerikai mércével üzleti bukásnak számító film volt ez, mint a ’60-as évek összes Brando-filmje. De ez senkit ne tévesszen meg! Ugyanis attól még a Morituri egy mestermű, Brando szokásos zseniális alakításával.
Ezt a filmet az életben egyszer látni kell, sokat veszít, aki kihagyja!
– A történet lebilincselően izgalmas!
– A rendezés és az operatőri munka kiváló, ill. elmondható, hogy mesterműről van szó! A film egyébként fekete-fehérben készült, s ez rengeteget ad hozzá az atmoszférához, ráadásul kiválóan van fényképezve, mesteri beállítások vannak.
– Az összes színész átlagon felül alakít.
Nekem mindörökké nagy kedvencem marad ez a film, újra és újra meg kell néznem! Ajánlom Mindenkinek!