A kis társaság tagjai osztálytársak voltak valamikor a hatvanas években. Összejövetelük szomorú aktualitása, hogy az egyik barátjuk öngyilkosságot követett el. A temetésre gyülekezvén együtt töltenek néhány órát, néhány napot. A találkozás szükségszerűen emlékeket ébreszt bennük, szembesíti őket fiatalkori álmaikkal, érzéseikkel, amikor együtt csinálták végig a hatvanas évek diáklázadásait. Az egykori lázadókból azonban mára gyökerüket vesztett fiatalok lettek, akiknek a többsége az elveit feladva tökéletesen beilleszkedett polgári környezetébe.