Szelmenc története talán a XX. század legkülönösebb abszurdjai közé tartozik: egy döntés értelmében a II. világháború után a falut kettévágták, s egyik része (Nagyszelmenc) Csehszlovákiához, másik része (Kisszelmenc) a Szovjetunióhoz került. Családok szakadtak el így egymástól, s ha utazni tudtak volna is egymáshoz, határátkelő legközelebb 30 kilométerre volt csak. Teltek-múltak az évek, forgott az idő kereke, s a szelmenciek, anélkül, hogy tapodtat is mozdultak volna, Ukrajnához és Szlovákiához tartoznak immár, épp csak a határhelyzet változatlan, annak ellenére, hogy a határátkelő nagy nehezen megszületett, s át is adták 2006. december 23-án. Mert hogy az abszurd mese folytatódjon: a szlovákok, lévén uniós ország polgárai, minden további nélkül átkelhetnek Nagyszelmencre, de az ukrán szelmenciek továbbra is vízumot kell, hogy kérjenek rokonaik meglátogatásához.

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük